Otthon, ahogy nekünk jó
2026.09.18. | Biróné Szabó Krisztina
Otthon, ahogy nekünk jó
Mindannyian ismerjük azokat a lakberendezési magazinokat és Instagram-oldalakat, ahol minden tökéletes. A párnák katonás rendben sorakoznak, a dohányzóasztalon pontosan három könyv fekszik – természetesen szín szerint összeválogatva –, mellettük egy kerámiaváza, benne egyetlen tökéletesen félrehajló ággal. Sehol egy távirányító, egy telefontöltő, egy fél pár koszos zokni.
És egészen biztosan senki nem kérdezi a háttérből, hogy: „Anyaaaa, hol a foci cuccom?”
Pedig egy valódi otthonban, történnek csuda dolgok.
Ott reggelizünk, dolgozunk, vendégeket fogadunk, veszekszünk azon, ki hagyta égve a villanyt, a gyerek ledobja a földre táskáját, a macska pedig gond nélkül elfoglalja azt a részt a kanapén, ahova mi terveztünk leülni. És ettől még lehet gyönyörű az otthonunk. Sőt.
De mi van a trendekkel?
Természetesen szeretjük őket. Nézzük, mi történik a lakberendezésben, milyen új anyagok, színek, formák jelennek meg. Volt már minden, ami tetszett. Minimalizmus. Skandináv. Japandi. Mid century, Country, íves kanapé, L kanapé, bársony kanapé. És annyi bézs, hogy lassan külön színskálát érdemelne.
A trendek inspirálnak. Ötleteket adnak. Megmutatnak új megoldásokat.
Csak egy dolgot nem tudnak: eldönteni helyettünk, hogyan érezzük jól magunkat a saját otthonunkban.
Coco Chanel mondta:
„La mode se démode, le style jamais.” Vagyis: a divat változik, a stílus örök.
Ez az otthonainkra legalább annyira igaz, mint a ruháinkra.
Nem feltétlenül minden tárgy ugyanazt a stílust képviseli. Inkább van közöttük valami láthatatlan kapcsolat: mi magunk. Az utazásaink. Az emlékeink. A családunk. A tárgyak, amelyekhez valamiért ragaszkodunk. Néha kupis, néha kaotikus, de valódi.
És igen, olykor játék van a nappali közepén.
Egy családi otthonnak működnie is kell.
Ha gyerekek élnek benne, lesznek cipők az előszobában. Ha kutya van, valószínűleg lesz egy kutyajáték pontosan ott, ahol öt perce még nem volt. Ha szeretünk főzni, a konyha nem mindig fog úgy kinézni, mintha soha senki nem kapcsolta volna be a sütőt. És ha szeretünk esténként bekuckózni a kanapéra, bizony lesz ott pár széthagyott pléd is.
Ezek annak a jelei, hogy használjuk a teret.
Persze ettől még nem kell lemondani a szépről. Szerintem éppen ez a lakberendezés egyik legizgalmasabb része: olyan tereket létrehozni, amelyek egyszerre szépek és élhetők. Ahol nem kell választani a design és az élet között.
Lehet közben lélegzetelállító is.
Mert a személyes otthon nem feltétlenül bohém, rendetlen vagy telepakolt.
Lehet letisztult. Lehet modern. Lehet egy csodálatos balatoni ház hatalmas üvegfelületekkel és néhány tökéletesen kiválasztott bútorral. Lehet egy régi vidéki ház kopott faasztallal. Lehet színes városi lakás műalkotásokkal. És lehet egy szinte magazinba illő nappali is.
A kérdés nem az, hogy mennyire tökéletes. Hanem az, hogy amikor belépünk, érzünk-e belőle valamit azokból, akik ott élnek. És ez számomra az igazán izgalmas érzés. Mikor egyből átjár a lakás/ház lelke. Mesélnek azokról, akik bennük élnek.
Talán ez az igazi luxus.
Nem az, hogy mindenünk a legújabb kollekcióból legyen. Hanem az, hogy merjük azt mondani: nekem ez tetszik.
Akkor is, ha éppen nem trend. Akkor is, ha már tíz éve megvan. Akkor is, ha a rokonaink szerint „ő biztosan nem ezt választotta volna”. Semmi baj. Majd az ő nappalijába választunk mást. 🙂
Nekünk kell szeretnünk benne élni.
Talán ennél jobb lakberendezési trend nem is kell.
